csaló, evés, túlzottevés, fogyás, étkezés, táplálkozás, testépítés, edzés, zsírvesztés, zsírégetés

Túlzott evés: mivel kerülhetjük el? | Mértéktelen evészavar betegség: tünetei, kezelése

Biztos sokatokkal volt már úgy, hogy elmentetek egy vendégségbe, vagy csak otthon elkezdtetek enni egy süteményt, csokit, nutellát (bármit) és arra eszméltetek, hogy nem tudjátok letenni!

Na most van egy ilyen betegség is melyet mértéktelen evészavarnak (angolul: binge eating disordernek) nevezünk, az ebben szenvedők egy-egy hatásra (mely lehet stressz, éhség, egy-egy étel megkóstolása) kontrollátatlan evésbe kezdenek. Gyakori, hogy nem is emlékeznek arra, hogy mi történt mennyit ettek.

Erről szeretném megosztani veletek a saját tapasztalataimat, sajnos én is voltam ebben a cipőben és tudom mit érez az, aki teljesen elveszíti a kontrollt a táplálkozása felett.

Olvasd végig akkor is a cikkemet, hogyha csak elszeretnéd kerülni a túlevéseket! 

A történetemről még most is nagyon nehéz beszélnem mert szégyenlem. De azzal a szándékkal írom le, hogy hátha segíthet nektek és inspirációt nyerhettek belőle

Saját történetem a túlevéssel kapcsolatban

Az utolsó 3 évemben nagyon szigorú diétát kezdtem el tartani, még tömegnöveléskor is figyeltem, hogy csak „tiszta” testépítő alapanyagokból készült ételeket fogyasszak. Ez a szigorúság pedig még egy szintre emelkedett mikor úgy döntöttem elindulok életem első Men’s Physique versenyén.

Azt tudni kell még rólam, hogy versenyszerűen futok pár éve, és a testépítő versenyre készülés során sem hagytam fel a futással, ugyanúgy versenyeztem.

A versenyre pedig szerettem volna a lehető legkevesebb testzsírszázalékkal rendelkezni, ami pedig azt eredményezte, hogy nagyjából 3 hónapig 10% alatt volt, 6-7% alá pedig nem tudtam lemenni, természetes úton (nekem az volt a limit).  

Ilyenkor pedig a regeneráció is lelassul, ami pedig azt eredményezte, hogy előjött egy régebbi sérülésem, azonban mint egy hülye én nem vettem erről tudomást, a verseny fontosabb volt.

Ez pedig azt eredményezte, hogy a karom nagyon begyulladt. Nem, hogy a versenyre nem tudtam elmenni, hanem még nagyjából 8 hónapig napi szinten fájt. A felépülésemről is fogok nektek írni egy későbbi cikkben.

Azért mesélem el ezt nektek mivel, ekkor kezdődött a problémám az evéssel. Emlékszem, hogy a sérülés után eldöntöttem, hogy tartok egy csalónapot, eszek egy kis adag „rosszabb” kaját is.

Vagyis gondoltam én elég lesz egy kis adag.

Azon a napon volt először, hogy nem tudtam megálljt parancsolni és rengeteget ettem.

Következő nap 75 kilóról 78-ra felmentem. Majd ezt követte 2 nap tiszta étkezés. A 3. napon megint elvesztettem a kontrollt, majd ez a mértéktelen evés egyre többször ismétlődött, egyszer pedig eljutottam arra a pontra, hogy hetekig minden nap kaja-kómába estem.

1,5 hónap alatt 95 kilót mutatott mérleg. Nem tudtam hogyan kezelni ezt a helyzetet hosszú ideig.

De hála Istennek, hosszas folyamat után sikerült úrrá lennem a problémán. Most pedig megosztom veletek hogyan is sikerült!


Tapasztalataim

Amit a saját tapasztalatom is bebizonyított, hogy ez a túlevés (de maga az étkezés is) az agy jutalmazó rendszerével áll kapcsolatban. Ezért kapcsolatban van a függőséggel is. Arról, hogy mi is a jutalmazó rendszer, milyen szerepe van ide kattintva olvashatsz bővebben.

Tudni kell még rólam, hogy kisebb koromban nagyon csokifüggő voltam és ebben a túlevéses időszakban is legjobban a csokit kívántam.

De nem csak konkrétan a csokival voltam így mikor bekajáltam ettem mást is.

Idővel rájöttem, hogy a függőség nagyon sokáig ott volt az életemben, kezdődött a csokival, amit lecseréltem a maximalizmusra (minél jobb jegyekre), majd ezt a sportra és mikor a sportot elvették és volt egy félévem mikor nem kellett annyit tanulni ezt a 2 függőséget lecseréltem a túlevés okozta örömökre (mivel ebben az időben nem találtam más örömforrást).

Amit még elrontottam, hogy a diéta során, nem ettem egyáltalán szénhidrátot edzés előtt, hanem csak a nagyon kemény edzések után este ettem meg minden szénhidrátot. Ez fogyás szempontjából tök jó volt, de elkezdtem az edzés utáni bekajálásokra jutalomként tekinteni, amit csak akkor kaphatok meg ha edzek.

Ezért egyre többet edzettem, hogy minél többet ehessek, ezzel akkor lett csak a probléma amikor sérülés miatt elvették tőlem az edzést.

Hogyan kezelhetjük, hogyan előzhetjük meg a túlevést?

Étel ≠ jutalom

Először is nem szabad egy-egy ételt „jutalomként” kezelni, nem jó technika az, hogyha egy-egy kemény edzést megjutalmazzunk bizonyos ételekkel.

Tehát találjunk más örömforrást az ételen kívül, ha valami probléma, stressz ér ne az ételhez forduljunk először. Ez nem fog egyből menni, egy hosszú folyamatról beszélünk, amiben sokszor el fogunk bukni amire úrrá leszünk az étkezéseink felett! Ha idegesek vagyunk stresszelünk menjünk el sportolni, találkozzunk barátunkkal, párunkkal, akik támogatnak minket vagy beszéljünk a családtagjainkkal róla, nézzünk meg egy filmet, magyarul tereljük el a gondolatainkat valami mással, de ne a kajálással!

"Kapcsoló" ételek kerülése

Azt tapasztaltam még, hogy azonosítani kell azokat az ételeket melyek a kontroll elvesztéséhez vezethetnek. Ezeket "kapcsoló" ételeknek nevezem.

Ez kezdetben nálam rengeteg étel volt, köztük:
• Csokoládé (bármilyen még cukrosnak sem kellett lennie)
• Rántott hús
• Tejeskávé
• Péksütik
• Tészták (teljes kiőrlésű is lehetett)
• Melegszendvics
• Sültkrumpli
• Édes, sós sütemények

Amikor nem tudtam megállni, hogy ne egyek ezekből egyből elvesztettem a kontrollt és megettem mindent, amit találtam. Volt, ami már nem is ízlett, de ettem tovább.

Cseréljük le ezeket az ételeket másra

Jó megoldás még, hogyha a nagyon szeretett, de túlzott evést kiváltó ételeket lecseréljük valami egészségesebb alternatívára, így lehet nem eszünk belőle annyit.
Illetve nézzük, meg melyek azok az összetevők, amelyek kiválthatnak túlzott evést, például mikor a zabkásába kakaóport kevertem mindig sokkal éhesebb lettem, mikor ezt lecseréltem a fahéjra egyből kibírtam 2-3 órát evés nélkül.

Ne tartsunk rengeteg ételt otthon

Nagyon fontos még, hogyha megtehetjük ne legyen túl sok étel otthon, inkább menjünk minden nap a boltba, de ha nincs otthon kevesebbet fogunk enni, illetve nincs akkora kísértés sem!

Hasznos lehet az is, hogyha erre az időre nem nézünk reklámot, nem nézünk a kajás insta posztokra sem! Mivel, ha meglátunk egy nagyon jól és finoman kinéző ételt előbb megkívánjuk, mintha nem is látnánk!

Felmerülhet a kérdés, hogy ezt a témát miért nem a szokásos tudományosabb módon közelítem meg?

Azért, mert úgy gondolom ezt leginkább mentálisan, akarattal tudjuk leküzdeni. Mikor megkóstoltunk egy adott ételt törekedjünk arra, hogy elég legyen!

Ezt a példát használtam már máskor is: ha eltört a kancsónak a füle, földhöz vágod a kancsót, hogy tovább törjön??

Nem! Étkezéseknél is ilyen mentalitással legyünk! Ha ettünk nutellát, ne együk meg az egész üveggel! Helyette menjünk el egyet sétálni és kiszellőztetni a fejünket, hogy vajon kell-e nekünk belőle több?

Remélem tudtam segíteni és ne feledjétek, ez egy hosszú folyamat minden nap tegyük meg amit csak tudunk, de azon se stresszeljünk ha elbuktunk és túl sokat ettünk! :)

Képek forrása:

https://pixabay.com/hu/%C3%A9hez%C3%A9s-%C3%A9hes-%C3%A9tkez%C3%A9si-s%C3%BCti-keksz-413685/
https://pixabay.com/hu/z%C3%B6lds%C3%A9g-eg%C3%A9szs%C3%A9ges-t%C3%A1pl%C3%A1lkoz%C3%A1s-f%C5%91z%C3%A9s-1584999/